A bányató, amit látni kell! – Rudabánya

A Rudabányai tavat egyre többen fedezik fel maguknak, ami, a szemeink elé táruló látvány után nem is csoda, hiszen a tó, különleges színárnyalatai mellett a vöröses sziklafalaival kiegészülve, és mindez erdővel körülövezve, szemet gyönyörködtető, és lélekemelő élményt nyújt. 

Egyre többen érkeznek, az ország különböző pontjairól, mondják a helybéliek. 

De hol is található ez a különleges látnivaló?

Rudabánya, Miskolctól közel 40 kilométer távolságra lévő település. Lakossága, az önkormányzat honlapján található adatok szerint, 3000 fő.

Amíg ide érünk, több egykori bányásztelepülésen haladunk keresztül. Az egyik Ormosbánya, (Rudabányához hasonlóan) még nevében is őrzi, hogy egykor bányászat folyt a környéken.

A tó kialakulása is a bányászathoz köthető, igaz, Rudabányán nem szenet, hanem vasércet termeltek ki. E munkálatok során, amikor a Vilmos és az Andrássy II. bányarész összeért, jött létre az egyre népszerűbbé váló bányató. Eleinte egy nagyobb, és egy kisebb tó keletkezett, míg végül a kettő egy 300 méter hosszú, és nagyjából 80 méter széles vízfelületté alakult. A legnagyobb mélysége a 60 métert is eléri, amivel Magyarország legmélyebb állóvizévé is avanzsált.

A vasérc külszíni fejtésének hatására alakultak ki a meredek, és vöröses színű sziklafalak, amelynek széléről letekinteni lélegzetelállító, és félelmetes élmény is egyben.

A tóban, amely egyébként magántulajdonban áll, fürdeni tilos, bármilyen csalogató is a látvány. A vize hideg, és hirtelen mélyülő, de a veszélyt főleg a felszín alatt rejtőzködő sziklák jelentik. (Állítólag hiába teszik ki a tiltó táblákat, valahogy mindig eltűnnek és pótolni kell.)

A tóban már kezdettől fogva élnek halak, mivel azonban tápanyagban szegény vízről van szó, ezért főleg kisebbek találhatóak meg benne, igaz, mint mondták, akadt már horogra nagyobb méretű ragadozó hal is.

A bányató mellett más látnivaló is van, hiszen a település a Rudapithecus lelőhelyeként vált ismerté. Az első állkapocs töredéket 1965-ben találták meg, majd 1969-ben újabb került felszínre, mely lelet hatására végül 1971-ben rendszeres ásatások kezdődtek a területen, és már az első ásatási évben három kihalt emberszabású majom lelet került elő.

1965-ben a gyakorlott szemű rudabányai geológus a bánya törmelékes felszínén észrevette, lehajolt érte, majd zsebre vágta. Két évvel később Hernyák Gábor munkahelyi fiókjából egy cukros zacskóban vándorolt Budapestre a porladó, fura állkapocstöredék. A Földtani Intézetben az akkor hatvanéves szakértő, Kretzoi Miklós asztalán kötött ki, akinek a feje elvörösödött, szemüvegét homlokára tolta, majd a tudós néhány nap múlva, a Magyar Nemzet című napilapban, 1967. október 10-én megjelent rövid interjúban közölte felfedezését: „Ez a lény már nem volt majom, de még ember sem, csupán megindult az emberré fejlődés útján, 6–10 millió évvel ezelőtt élt.” A leletet mint újonnan felfedezett emberszerű ősmajmot Rudapithecus hungaricusnak nevezte el. (Bővebben: itt)

A tótól nem messze található a lelőhely is, amit érdemes mindenképpen felkeresni, de erről még szót ejtek.

Útbaigazítás

Miskolc irányából mehetünk Edelény vagy Kazincbarcika felé is, majd Mucsony, Izsófalva, Ormosbánya településeken áthaladva jutunk el Rudabányára. Itt, ha figyelünk, táblák jelzik az irányt, de ha nem akkor, a körforgónál jobbra kell haladni tovább, majd a települést elhagyva pár száz méter után kell balra kanyarodva, egy mellékútra térni. Itt a bányató nincs jelezve, csak a lelőhely, így nem árt tudni, hogy a lelőhely irányába kell menni tovább, egészen addig, míg nem találunk egy parkolót, ahol le is tehetjük az autónkat. A rögtönzött büfénél lehet megvásárolni a parkolójegyet, ahol hűtött frissítőt is kaphatunk. (Csak hétvégén és ünnepnapokon kell fizetni, illetve ekkor van büfé is.) Illemhelyet ne keressünk, az nincs. Marad a természet lágy öle.

A büfé előtt lehet lemenni a tóhoz. Ez nagyjából egy kilométer gyaloglást jelent. (Visszafelé kicsit szuszogósabb, ezt érdemes figyelembe venni, ráadásul az út egy része, olyan “holdbéli” kavicsos jellegű.) Az sincs sajnos kitáblázva az elágazásoknál, hogy merre induljunk a kilátóhoz, illetve, merre a tóhoz. Ezért érdemes megjegyezni, hogy aki a tó partjára akar menni elsőként, az a középső utat válassza, aki a kilátóhoz, mert fentről szeretne gyönyörködni először a látványban, az balra induljon el. Jobbra is van egy út, de arra nem ment senki, így mi sem.

Ha visszatérünk, és pihenünk egy kicsit, akkor újra autóba ülhetünk (de ha túrázni szeretnénk, akkor gyalog is lehet menni) és egyenesen folytathatjuk az utat felfelé a „Majomszigetre”. Ez sincs kitáblázva. Nagyjából másfél kilométer után kell elkanyarodni balra, majd kb. még ennyi míg végül elérjük a célt. Itt egy betonmonstrumhoz érünk, aminek színei a vasércet idézik. Itt árnyékot, padokat, és piknikező helyet találunk. Innen a száz méterre található kilátóhoz indulhatunk, ahonnan a fák koronája felett átnézve gyönyörködhetünk még egy kicsit a tájban.

-oroszeva-

Author: evapress

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük