Együtt könnyebb

A REGEA – Regionális Egészségügyért Alapítvány – 2010-ben alakult Egerben, azonban ma már az ország minden területéről vannak gyógyult tagjaik. Az alapítvány munkájáról kérdeztük Psenyeczky-Nagy Klárát, az alapítvány elnökét.

Milyen tevékenységeket ölel fel a REGEA?

Alapítványunk egyrészt a daganatos betegeknek és hozzátartozóiknak ad komplex segítséget az ember testi-lelki egységére helyezve hangsúlyt, hogy megbirkózzanak a betegséggel. Ebben a folyamatban elsőként megismertetjük a hozzánk fordulókat a Simonton-módszerrel, melynek szakmai vezetője Fodorné Vincze Anna, aki egyéni konzultációkon és csoportos foglalkozásokon segíti a daganatos betegeket. Fontos tevékenységünknek tartjuk emellett a közösségben tartást, ezért tematikus klubfoglalkozásokat szervezünk, Miskolcon heti, Egerben havi rendszerességgel. Foglalkozásaink interaktívak, a célunk pedig a motiváció szinten tartása, és segítő támasz nyújtása az izoláció oldása érdekében.

Alapítványunk továbbá rendszeresen szervez rekreációs- és életmód tábort az érintettek részére. Ezzel a hivatalos egészségügyi ellátásból teljességgel hiányzó rehabilitációt kívánjuk pótolni. A csendes, és egészséges természeti környezetben szállodai körülmények között 20 fő daganatos beteg kap teljes ellátást ö napon keresztül, hogy a mindennapi környezetükből kiemelve az energiájukat a gyógyulásukra összpontosíthassák. Programkínálatunk rendkívül gazdag. Szakembereink, önkénteseink tartanak előadásokat, gyakorlatokat, közöttük onkológus orvos, onkopszichológus, gyógytornász, holisztikus orvos, dietetikus, pszichoterapeuta, kommunikációs tréner, és még sorolhatnám.

A tíz éves működésünk óta már vannak visszatérő, már hagyományosnak mondható programjaink is, mint az Ildikó-emléknap, amelyet az előrement társainkért, családtagokkal, barátokkal, és csoporttagokkal közösen tartunk. Ilyenkor túrázunk, játékos versenyeket szervezünk.

Fontosnak tartjuk az ismeretterjesztő programokat is, rendszeresen veszünk részt különböző civil rendezvényeken, felhívva a figyelmet a rendszeres szűrővizsgálatok szükségességére. Ültettünk Életfát, amely mellett emléktáblát is avattunk Miskolcon, megköszönve azt a gyógyító munkát, amit kórházban dolgozók végeznek a daganatos betegekért. 2017-ben pedig megjelentettük a Falevelek című könyvet, melyben a daganatból gyógyult gondozottaink írásait gyűjtöttük össze, ezért író-olvasó találkozókat is szervezünk a témában, mellyel szeretnék szélesebb körben is közzétenni a gyógyulás útját és lehetőségeit. Fontosnak tartjuk az „örömprogramjainkat” is, amelyek kikapcsolódást jelentenek a résztvevőknek, amelyre szintén szükség van a teljes gyógyuláshoz.

Mikor, a betegség, mely stádiumában érdemes megkeresni az alapítványt?

Tulajdonképpen bármely szakaszban. Már akkor is, ha valaki szokatlan, gyanús tüneteket észlel magán, vagy ha éppen megkapta a diagnózist, és úgy érzi szüksége van támogatásra, tanácsra, sorstársi közösségre. Azok előtt is nyitva áll az ajtónk, aki kezelés közben érzi, hogy egyedül nem megy, támaszra van szüksége. Fontos tudni, hogy az alapítványunk tagjai már átmentek vagy éppen átmennek ezeken a folyamatokon, nincs olyan, amit ne tapasztaltunk volna meg, amit ne értenénk meg. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy most, mikor a koronavírus idején otthonukba zárkózva élnek a betegek, akár telefonon, akár e-mailen, akár a weboldalunkon felvehetik velünk a kapcsolatot az érintettek.

Milyen visszajelzéseket kapnak?

A honlapunkat érdemes felkeresni, mert ott bővebben olvashatóak azok a visszajelzések, amiket kaptunk az évek során. Ezek sokak számára, akik most nehéz helyzetben vannak, bátorítóak lehetnek. Keressenek bennünket, mi mindenkit szeretettel várunk!

***

Czinke KrisztinaMegtanultam, hogy van választásom, nem kell beletörődni a félelembe, sötétségbe. Az adott élethelyzetben mindig van „lehetőség”, de ehhez nem elég nézni, látni is kell! Továbbá megtanultam azt is, hogy igenis fontos vagyok! Figyelek magamra és a környezetemre. Rájöttem, ha én nem fogadom el saját magam, akkor más sem fog elfogadni. Azt hiszem, a jövőben ezen kell dolgoznom.

Maksáné Anita: Számomra jó hatással volt a tréning, én élveztem a csoportos foglalkozásokat. Sokat tanultam, amit a javamra tudok fordítani. Sok új embert ismertem meg, és új barátokat is szereztem. Anna egy csodálatos ember, élveztem az előadásait, az emberségét.

Sándor Lajosné: Számomra legfontosabb, hogy bármilyen problémával indultam el otthonról, bármilyen kellemetlen körülmények zavartak, a foglalkozásokon (tréning) ki tudtam kapcsolódni, jól éreztem magam. Nagyon érdekelt a többi társam problémája, sokat merítettem belőle a magam nehézségei megoldásában, rácsodálkoztam, hogy más szemszögből nézve egyszerűbbnek tűnik az én „nagy” bajom.

-oroszeva-

Author: evapress

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük