Tündérkert avagy egy csöppnyi Éden…

Tündérkert.” Ez az a hely Miskolcon, ahol minden-bizonnyal, a királynék is szívesen sétáltak volna egykor, mint ahogy teszik ezt most már évek óta a miskolciak. 

 

Igen, a Tündérkert, ahogy a miskolciak nevezik, egy olyan hely, ahová büszkén invitálhatjuk az ország más részében élő ismerőseinket, barátainkat, amit szívesen javaslunk úti célnak az ide látogató turistáknak, mert itt nem kell szemlesütve járni, nincs szemét, még csak egy papírfecni, de egy eldobott cigarettacsikkel sem lehet találkozni, és ez az a hely, ami szinte kiragad és elrepít egy másfajta miskolci valóságba, ami reményt ad arra, hogy lehetünk egy igényes város, igényes lakói. Egy park, színes virágokkal, örökzöldekkel, árnyékot adó fákkal, pihenő padokkal, számtalan olyan részlettel, amire az ide látogató tényleg az mondja; WOW!

A Tündérkert példát ad arra, hogy az egykori szemétlerakó, miként válhat édeni kertté, szakavatott kezek munkája által, és hogyan lehet egy álomból, valóság.

Ott jártunkkor éppen le volt zárva a park egy része, ahol láthatóan munkálatok folytak, ami előrevetítette, hogy a későbbiekben is érdemes lesz még kinézni. Egy hosszú slag tekergett a virág ágyások közti zöld területen, mutatva, hogy gondos kezek munkálkodnak azon, hogy a növények megfelelő mennyiségű vízhez jussanak még e szárazabb időszakban is, amit meg is háláltak üdeségükkel.

A helynek, minden molekulájában érezhetően, van gazdája, akinek – a látvány adta sugallat szerint – ez nem munkát, hanem kedvtelést jelent, aki szereti a szépet, és adni akar valamit a város lakóinak. Nem tudok másra gondolni, mert szépet, csak szívvel lehet teremteni. Egy kis diósgyőri Éden, ami, ugyan nem pótolhatja a már nem működő strandot, azonban mégis üde színfoltjává, értékes területévé vált a diósgyőri városrésznek.

Az már csak hab a tortán, hogy ma egy pavilon is várja az ide látogatókat, mosolygós személyzettel. Annyit muszáj leírnom, hogy a fagylalt valami csodás(!) és ezt ízlelve, afelől sincs kétségem, hogy a házi készítésű sütemények is ugyanezt a minőséget képviselik. De azt majd legközelebb!

(Végezetül pedig, bár nem akartam ünneprontó lenni, de hazafelé azon gondolkodtam, miért nem lehet a város más parkja is vagy “urambocsá” a város egésze ilyen csodás? Szerintem lehetne, hangzott saját válaszom, azonban az biztos, hogy ebben egy közösségi egyetértésre lenne szükség. Eldönthetjük, mi itt élők, milyen úton akarunk haladni, ahogy a „Tündérkertet” megálmodó személy is ezt tette. Megelégedünk-e egy szemetes, igénytelen szürke várossal, vagy teszünk azért, ki-ki a maga eszközeivel, hogy egy virágzó Éden legyen Miskolc! Nekem ez a park, a diósgyőri vár szomszédságban ez utóbbihoz mindenféleképpen reményt adott!)

-oroszeva-

Author: evapress

3 thoughts on “Tündérkert avagy egy csöppnyi Éden…

  1. Egy igazi èkszer doboz,melynek híre màr most eljutott az orszàg szàmos helyère.Büszkèk lehetünk a jò ízlèssel igènyesen megvalòsult remekmûre. Gratulàlok: CZUPPER Andràs

    1. Köszönöm az információt. A bérlő azt nyilatkozta az egyik helyi lapnak, hogy 60 kontérnyi szemetet hordtak el a helyről…
      Orosz Éva

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük